A középkor Wikipédiája egy bizonyos Bartholemeus Anglicus műve volt, a De proprietatibus rerum (A dolgok tulajdonságairól). A szerző Párizsban élő ferences szerzetes volt, aki művét 1240 körül fejezte be. A tizenkilenc könyvből álló, latinul írt kötetet számos nyelvre lefordították és népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy mintegy kétszáz másolata maradt fent.  A 18. könyvben kora zoológiai ismereteit foglalja össze, melyből nem hiányozhatott a macskák leírása sem:

A latin nyelvű mű angol fordítását John Trevisa készítette el a XIV. század végén.

A beste of uncerteyn heare [hair] and colour. For some catte is whyte, some reed, and som black, som scowed [piebald or calico] and spenked in the feet and in the eeren... And hath a gret mough and sawe teeth and scharpe and longe tonge and pliaunt, thynne, and sotile. And lapeth therwith whanne he drynketh... And he is a ful leccherous beste in youthe, swyfte, plyaunt, and mery. And lepeth and reseth [rusheth] on alle thyng that is tofore him and is yladde by a strawe and pleyeth therwith. And is a wel heuy beste in eelde [old age] and ful slepy. And lith sliliche in awayte for mys and is ware where they ben more by smelle than by sight. And hunteth and reseth on hem in priuey place. And whanne he taketh a mous he pleyeth therwith, and eteth him after the pleye. And is as it were wylde, and goth aboute in tyme of generacioun. Among cattes in tyme of loue is hard fightynge for wyues, and oon cracceth and rendeth the other greuousliche with bytyng and with clawes. And he maketh a reweliche noyse and horrible whan oon profreth to fighte with another. And is a cruel beste whanne he is wilde and wonyeth in wodes and hunteth thanne smale wilde bestes, as conynges and hares. And falleth on his owne feet whanne he falleth out of highe place."

Változó szőrű és színű jószág. Egyes macskák fehérek, mások vörhenyesek, némelyek feketék, némelyek foltosak, pettyezett mancsokkal és fülekkel. Szája nagy, benne éles, hegyes fogakkal, hosszú, keskeny nyelve rugalmas, mellyel lafatyolva iszik.Ifjan buja, gyors, rugalmas és vidám, ugrik és ráront mindenre, ami meglát, akár egy szalmaszálra, mellyel eljátszik. Idősebb korában termetes és álomszuszék, ravaszul lesben áll, amikor egerészik, és inkább szagról ismeri fel őket, ha rájuk bukkan és ráront rejtekhelyükre. Ha elkap egyet, játszik vele, majd elfogyasztja. Szerelem idején erősen megküzd asszonyáért, egyik kandúr a másikat szörnyen összekarmolássza és végigharapdálja. Szörnyű, hátborzonható hangokat hallatnak, amikor megküzdenek egymással. Magas helyről leesvén talpára esik.